Vámpírdal
Azt mondják az élet show,
és nekem így is jó.
Pedig ha tudnák, mit érzek,
hiszen a sötétben élek.
Csak egy kis fényesség
nekem az pont elég.
Elátkozott vámpírlét,
nekem nem hoz többé fényt.
***
Refr:
Szívdobbanás, bimm-bamm,
megszűnt egy pillanat alatt.
Azóta élek Drakulaként.
De a lelkem jó,
bár olykor szívbemarkoló,
ahogy szívom én is a vért.
***
Álmodom nap, mint nap.
Ragyogjon rám a nap.
De tudom, hiába kérem,
nem bírja vámpírvérem.
***
Refr:
Szívdobbanás, bimm-bamm,
megszűnt egy pillanat alatt.
Azóta élek Drakulaként.
De a lelkem jó,
bár olykor szívbemarkoló,
ahogy szívom én is a vért.
***
Nem csak egy álom ez,
valóság körbevesz.
Nekem nincs már nagy remény.
Ezer évnyi vámpírlét.
***
Refr:
Szívdobbanás, bimm-bamm,
megszűnt egy pillanat alatt.
Azóta élek Drakulaként.
De a lelkem jó,
bár olykor szívbemarkoló,
ahogy szívom én is a vért.
Fényes csillag...
Fényes csillag fenn az égen,
elhozod a félhomályt.
Téged látlak, téged nézlek
egész életemen át.
Minden éjen, minden percben,
én csak terád gondolok.
Elvakítja két szememet
fényed, drága csillagom.
Refrén:
"Hozz még boldogságot nékem!
Láss az én szememmel téged!
Akkor talán majd megérted,
miért is szeretem fényed."
Érezem, nem sokáig bírom
titkolni érzelmeim.
Elárulja pillantásom, ahogy
mindig rád tekint.
Refrén:
"Hozz még boldogságot nékem!
Láss az én szememmel téged!
Akkor talán majd megérted,
miért is szeretem fényed."
Ölelnélek most úgy téged,
bárcsak itt lennél velem.
Elsuttogom fenn az égnek:
Ez az igaz szerelem.
Refrén:
"Hozz még boldogságot nékem!
Láss az én szememmel téged!
Akkor talán majd megérted,
miért is szeretem fényed."